A program résztvevői

Tanítók

Székely Martin - online tanár

középiskolai angol- és némettanár

                           ... emellett lélekben művész 

Lételemem a színpad, a kamera és a közönség szeretete. Célom, hogy ha majd itt hagyom ezt a Földet, az emberek úgy emlékezzenek rám, mint aki nyomott hagyott maga után és általa javult egy kicsit a világunk. 

Legnagyobb álmom, hogy színész és író legyek, hogy olyat alkothassak, amiből mások erőt meríthetnek. 

Szegény alsóosztályból származom, de ez nem mondható el az ambícióimról. Mindig mertem nagyot álmodni, és bár sokszor feladtam, sokszor nem hittem magamban, de sosem szűntem meg látni a végső célt. Mindig motiváltak a kerülőutak, mindig tudtam, hogy minden okkal történik, még akkor is, ha ez közhelyként hangozhat.

Gyerekkoromat önbizalomhiány, nélkülözés, nyitottság és álmodozás jellemezte. Hosszú utam 2011-ben hatalmas fordulatot vett: ebben az évben úgy döntöttem, hogy útnak indulok. Egy dél-német városba költöztem egy nyár erejéig, ahol egy 5 éves kisfiúra vigyáztam. E nyár után az egész életem jóra fordult. Bár papíron még mindig halmozottan hátrányos helyzetű voltam, tudtam, hogy belül egyáltalán nem voltam az. A német nyelvtudásom igyekeztem minden nyáron tökéletesíteni, hogy egyszer majd némettanár lehessek. Az sem volt kérdés, hogy az angol nyelvet fogom választani mellé, hiszen már életem első éveiben is a zenetévé előtt táncoltam és énekeltem. Eldöntöttem, hogy sikeres leszek és hatalmas karriert fogok építeni. Bár gyerekkorom sebei örökre végig fognak kísérni utamon, ugyanakkor mindig ezek motiváltak az előrehaladásban. 2012-től 2018-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója voltam. Ez idő alatt tanítottam az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlóiskolában, illetve az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában is. 2015-ben megszereztem az amerikanisztika alapszakos bölcsész oklevelem. A 2017/18-as tanévet óraadó tanárként és osztályfőnök-helyettesként töltöttem az Európa 2000 Középiskolában, majd 2018. júliusában középiskolai angol-, és némettanár lettem.

Mivel tudtam, hogy a médiába vezető úton nehéz önerőből boldogulni, 2016-ban megvettem az első kamerám és létrehoztam saját YouTube csatornám, mely a fiatalok motivációjával, sporttal, egészséges életmóddal, a nyelvek ismeretével és fontosságával foglalkozik. A három és fél év alatt 33.000 feliratkozót és megannyi pozitív élményt sikerült szereznem. Olyan márkákkal dolgoztam együtt, mint a Vodafone, a KFC vagy éppen a L'oréal Garnier. Rengeteg műsort vezettem, és azóta is többek között a Pandhy's Cosmetics és a MineCinema műsorok állandó műsorvezetője voltam/vagyok.

A tanári diploma megszerzése után elindultam felfedezni a világot, elsőként Máltán vetettem meg a lábam. Itt angoltanárként dolgoztam a Gateway School of English nyelviskolában, illetve szerepet kaptam a The Acrobat című színdarabban, melyet a valletta-i St. James Cavallier színházban játszottunk, nagy sikerrel. Jelenleg Berlinben élek, tanítok, írom a könyvemet és szeretnék bebocsátást nyerni a filmiparba is. Jövőbeli terveim között szerepel az első könyvem polcokra kerülése, egy saját iskola és egy filmes szerep is.


F. Endre Judit 

 tulajdonos, igazgató, vezető tanár, Helen Doron Hegyvidék Solymár Oktatóközpont 

Az elmúlt években sokat foglalkozom olyan gyerekkel, akiknek a szülei számára borzasztó fontos, hogy mit ér el a gyerekük. Ezzel nincs baj, én is ilyen vagyok. De sok olyan gyerek is van köztük, akiknek a szülei az elvárásokon túl nincsenek eléggé jelen az életükben.

Szeretnék ezeknek a gyerekeknek is többet adni, hogy lássák, mi történik velük akkor, ha egy tanár rájuk szánja rendesen a figyelmet és az energiát.

És szeretnék olyan gyerekekkel is foglalkozni - van már ebben tapasztalatom - akik kevesebb biztatást kapnak a környezetüktől, kisebb önbizalommal vagy sikerorientáltsággal futnak neki az életnek.

Meggyőződésem, hogy minden gyerekben van tehetség valami iránt, de annál nehezebb ezt megtalálni, minél kevesebben hisznek abban, hogy az adott gyerekben bármiféle tehetség rejtőzik. Pedig önmagában az ember nehezen bízik úgy, ha mások nem bíznak benne. Ha tanárként legalább annyit el tudok érni, hogy minden gyerek elhiggye: jó valamiben, még ha nem is tudja, miben, akkor már sikert értem el. Ha pedig még angolul is megtanul közben, az dupla siker!

1989-ben másodikos gimis voltam, amikor az Egyesült Államokba költöztünk, mert apukám kapott egy kutatói ösztöndíjat. Ő eleinte nem is akart menni... anyukám győzte meg, nem kis részben azzal, hogy egy ilyen tapasztalat nekünk, a gyerekeknek, mennyit adhat.

Nagyon sokat köszönhetek annak a két évnek. 

Megtapasztaltam egy másik életformát, egy másik kultúrát, a miénktől eltérő gondolkodás- és életmódot. Megtanultam alkalmazkodni ahhoz, hogy teljesen eltérő körülmények között éljek.

A második évben ért egy emlékezetes élmény. Egy tanárnő, akit ismertünk, meghívott az iskolájába, hogy tartsak előadást Magyarországról. Abban a suliban javítóintézetes gyerekek tanultak, kis létszámú osztályokban. A tanárokon kívül mindig volt még két nevelő is az órákon, mert sok gyerek veszélyes volt, néha kiszámíthatatlan, egyikük egyszer nagyon súlyosan megsebesítette az egyik tanárát.

Én azonban nagyon kedvesnek találtam a gyerekeket, amikor előadást tartottam nekik. Egyáltalán nem voltak számomra félelmetesek. Bár az volt az eljárás, hogy ha egy gyerek fenyegetően mozdult, azonnal lefogták, én azt kértem, ne tegyék ezt. Úgy éreztem, engem nem fenyeget semmi veszély. Többször is visszahívtak később, hogy meséljek még Európáról, végül még főztünk is együtt gulyáslevest, nagyon élvezte mindenki. Nem voltak a gyerekekkel szemben előítéleteim, talán ez volt az oka, hogy könnyen megnyíltak nekem, meséltek a korábbi életükről, családi és egyéni traumáikról. 15 éves voltam akkor, jó körülmények közt nőttem fel Budapesten és persze fogalmam sem volt, hogy vajon Magyarországon van-e ehhez hasonló iskola. Sosem voltam korábban ilyen helyen. De akkor és ott nem volt bennem félelem.

Két év után visszaköltöztünk Magyarországra. A gimiben a töritanárom hívott maga mellé segítőnek egy táborba Csillebércen, ahol hátrányos helyzetű tehetséges diákokkal foglalkoztunk. Ott találkoztam újra olyan gyerekekkel, akiknek nem sok sikerélményük volt az iskolában. Ebben a csillebérci táborban volt egy fiú, akit angolra tanítottam. Róla mindenki lemondott, az volt az egyöntetű vélemény, hogy az égadta világon semmire sem megyünk majd vele. Az egyik órán, ahol ő is ott volt, elővettem Lewis Carroll Alice Tükörországban című könyvéből a leghíresebb verset, magyarul A Gruffacsór a címe. Ez a vers az angol irodalom legnagyszerűbb nonszensz verse, abszolút semmi értelme sincs. Gondoltam, olyan művel ismertetem meg a gyerekeket, amelynek nem kell érteni a mondanivalóját, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Azt a feladatot adtam, hogy rajzolják le, ami a versről eszükbe jut - ez esetben nem volt jó vagy rossz megoldás. 

Ekkor derült ki, hogy a reménytelen alaknak tartott fiú fantasztikusan rajzol. A srác semmilyen feladatot nem volt hajlandó egyébként megcsinálni... mert hát rajzolni pont nem kérték sehol. Nyilván máshonnan is kapott biztatást, később pedig reklámgrafikus lett - Ausztráliában.

Egyetemistaként is jártam a csillebérci táborba, megmaradt a kapcsolatom az ott nyaraló gyerekekkel, és ekkor már tanítottam ovisokat is, végül ők lettek a kedvenc korosztályom.

Már két saját gyerekem volt 2004 novemberében - egy négyéves és egy kétéves, - amikor Helen Doron módszerrel kezdtem tanítani gyerekeket. Akkor ez nagyon új volt. Igazán kicsi gyerekekkel előtte senki nem foglalkozott, nem volt erre kialakított rendszer. A Helen Doron anyag univerzális módszertan, ami remekül működik, úgyhogy rögtön megtetszett nekem, belevágtam. Előfordult, hogy a két saját gyerekemet is be kellett vinnem az órákra, nekik persze nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy az anyukájuk pont olyan kedves egy halom más, hasonló korú gyerekkel, mint velük. A harmadik és a negyedik gyerekem viszont már beleszületett ebbe, nekik ez már természetes volt. A harmadik babám szinte újszülött korától mellettem volt az órákon, ő másfél éves kora körül egyszerre kezdett magyarul és angolul is beszélni. De vittem őket Csillebércre is, a hátrányos helyzetű gyerekekkel táborozni, ez mindig a szívügyem maradt.

(A világszerte elismert Helen Doron módszer könnyű nyelvtanulás gyerekeknek. A folyamatos pozitív megerősítés és a speciálisan kifejlesztett angol dalok és hanganyag által a gyerekek természetes nyelvelsajátítási képességére épít.A játékos angol foglalkozások pozitív, vidámsággal teli környezete megadja a gyerekek számára a lehetőséget, hogy az angol nyelvet anyanyelvükhöz hasonlóan sajátítsák el. A módszerrel ugyanilyen könnyedén és vidáman tanulnak meg írni és olvasni is az iskolás gyerekek angol feladatok segítségével, mindannyian megszeretik az angolt és a nyelvtanulást.Nő a gyerekek önbizalma, önbecsülése, és ez az általános tanuláshoz való hozzáállásukat is pozitívan befolyásolja a gyerekangol.)

Mindig úgy éreztem, többet tudok adni, mint egyszerűen "csak" nyelvoktatást. A gyerekeknek ennél többre van szükségük függetlenül attól, hogy milyen családi háttérből érkeznek.

Sőt, sokszor a középosztálybeli gyerekekre sem jut annyi figyelem, mint kellene. Az is gyakran jár a fejemben, hogy fontos és hasznos, ha a gyerekek látnak új és nagyon más dolgokat - én is sokat kaptam egykor annak idején, hogy egykor Amerikában más szemszögből is láthattam a világot. Szeretném, ha az én tanítványaim is kapnának más, új nézőpontokat. Ezért például több táborban is a program részeként elmentünk utcazenélni, ezzel kreatív módon pénzt is kerestek a gyerekek. Úgy kezdődött, hogy egy alkalommal arról beszélgettünk, kinek mennyi a zsebpénze, mennyit kell a szüleinek dolgozni ahhoz, hogy pénze legyen a családnak. A beszélgetés egy pontján azt mondtam nekik: no, akkor gyerünk, nézzük meg, mennyit is ér valójában a munka! Megtanultunk párt dalt angolul, ha már angol táborban voltunk, és mindenki szabadon dönthetett, hogy van-e kedve velünk jönni a főtérre énekelni, kalapozni. Az volt a szabály, hogy amit megkeresnek, az mind az övék. De mivel közös volt az éneklés, egyenlően, igazságosan osztottuk el az ezzel keresett pénzt köztük. Hatalmas élmény volt ez számukra annak ellenére, hogy a résztvevők közül sokan egyébként otthon bármit megkaptak és megvehettek. De akkor, ott, életükben először saját pénzt kerestek, saját teljesítménnyel.

A Helen Doron módszer azon az elven alapul, hogy a kvázi anyanyelvi tanítás nem egy nyelv tanítását, hanem a nyelv elsajátítását jelenti. Nem kell erőfeszítést tenni, nem tanulni kell, hisz az anyanyelv elsajátítása is egy természetes folyamat. Ezért a gyerekek többször hallják ugyanazokat a dolgokat az órán - mindig angolul - olyan környezetben, amelyben nagyjából kiderül a szavak jelentése. Persze ezzel nem az a cél, hogy végül ne tudják abszolút pontosan, hogy mit jelentek a szavak, hanem az, hogy a célnyelven gondolkodjanak. Hogy maguktól jöjjenek rá, következtetéssel, hogy mi a szavak értelme, ugyanúgy, mint az anyanyelvük elsajátítása során. Ezzel a módszerrel szituációkat teremtünk, szemléltető eszközöket használunk, játékokat játszunk, természetes, gyerekeknek való közeget teremtünk angol nyelven, mindezek segítségével pedig kiderül, hogy egyik vagy másik szó mit jelenthet. Ezután teremtünk egy új helyzetet, amelyben az új szavakat a gyerekek maguktól használhatják. Ekkor persze rögtön kiderül, ha nem jól értették egy-egy szó jelentését, ilyenkor még egyszer rávilágítunk arra, hogy az adott szó mit is jelent. És néha azért szabad "szendvicsben" is használni a magyart és az angolt, hiszen semmiképp nem maradhat a gyerekekben a megértés hiánya.

A módszerünkben a tanárainkkal szemben a legfontosabb elvárás, hogy szeressenek a gyerekekkel együtt lenni, emiatt komolyan megválogatjuk őket. 

Nem a diploma a lényeg, hanem a hozzáállás. 

Az egyik legjobb tanárnénim például korábban cukrász volt. Fantasztikusan bánt a gyerekekkel. Fontos, hogy a gyerekekkel olyan tanárok dolgozzanak, akiknek van energiájuk, türelmük, kedvük és kreativitásuk gyerekekkel komolyan foglalkozni. És legfőképpen: mély empátiájuk.